Bejelentkezés

Felhasználónév

Jelszó

Regisztráció

Népszokások


Sokféle, érdekesebbnél érdekesebb szokás volt jelen az emberek életében, ám mi ezek közül csak a legérdekesebbeket, illetve a legfontosabbakat említjük.

A karácsony szokásköre


Karácsony böjtjén minden faluban szokás volt a pásztorköszöntés. A pásztor minden házhoz bement, ahonnan jószág járt ki. Nagy vesszőköteget vitt, és ebből a gazdasszony húzott a kötényével vagy valamilyen ruhával, de soha nem puszta kézzel egy minél bogasabb szálat, és a pásztor lábára, szűrére vert vele. Ezt a vesszőt aprószenteknek nevezték. Másnap ezzel a vesszővel az aprólékot megcsapdosták, hogy egészségesek legyenek. A köszöntők egy cipót vagy kalácsot, esetleg szalonnát, bort vagy pálinkát kaptak, amit az őket kísérő feleségek szedtek a hátikosárba.

Ugyanilyen gazdag a karácsonyböjti asztal hiedelemköre. Ezt a szokást Jézus születésének körülményeivel hozzák összefüggésbe. A karácsonyi asztal alá mindenütt raktak különféle eszközöket: láncot, fűrészt, baltát, gyeplőt, valamint szénát, búzát, szalmát, diót, hagymát, fokhagymát, szőlőt és pénzt is. A szerszámok Szent József mesterségére utalnak, míg a széna a jászolra. Karácsony böjtjén, délben mindez az asztal alatt volt, másnapra eltakarították  A karácsonyi asztal szétszedése után, tyúkokat ettetek a kör alakra hajtott láncból azért, hogy megheverjenek. Az asztaltól nem volt szabad felkelni, míg a vacsora tartott. Vacsora után sokhelyütt guggolva távoztak, hogy a tyúkok kőttesek legyenek egész évben. A karácsonyi morzsának varázserőt tulajdonítottak, szinte mindenütt. Az állatoknak adták, hogy ne pusztuljanak el.

A lakodalom szokásköre


Mátkatál küldése különféle alkalmakhoz kapcsolódva, más-más formában lelhető fel helyenként. Bernecén a lakodalomba küldtek mátkatálat.
A lakodalmi díszes nagy kalácsot ezen a vidéken mindenütt ismerték. Bernecebarátiban és Kemencén morvánkalácsnak nevezték. A kalácsot a nászasszony adta. Akkora volt, mint egy fél asztal, külön állványon vitték, mint a Szent Mihály-lovát. Nagy tepsiben sütötték, amit sorra egymásnak kölcsönöztek. 12 kg lisztből készült, tejjel, vajjal, morzsával és tojással. Hat ágba kellett fonni, ám nem mindenki értett az elkészítéséhez.
A mennyasszony fogadását különféle cselekedetek övezik. A vőlegényes házhoz érkező mennyasszonynak cukrot adtak. Érkezésekor a küszöbön ülő, fekvő gyereket kellett átlépnie. Ismert szokás, hogy a mennyasszony érkezésekor köcsögöket törtek össze.
Az udvaron rakott lakodalmi tűz körüli táncot a lakodalom reggelén járták.

Egyéb szokások

Érdekes úton-módon próbáltak ”bűntényeket” megoldani. Az Ipoly menti falvakban széles körben elterjedt a rostaforgatás szokása, melyet különböző céllal és formában végezhettek. Általában a tolvaj kilétét állapították meg vele. Ha valakit megloptak a házigazda kulcsot tett a rostára és táncolni kezdett vele. A szomszédok közben a rosta körül járkáltak, aki mellé leesett a kulcs, az volt a tolvaj. A rostafordítást azzal a céllal is végezhették, hogy megtudják, életben van-e még távollévő hozzátartozójuk. Az asszonyok különösen a háború idején forgattak rostát, hogy megtudják él-e még távollévő férjük, fiuk. Ilyenkor a következő mondókát mondták:
„Szent Péter, Szent Pál
Fordítsd meg a rostát
Él-e az uram vagy meghalt?”

Ha a rosta megfordult, a hiedelem szerint élt még.

A faluban a gyerekeket a manóval ijesztgették: „Elvisz a manó, ha rossz vagy!” A maskarázás különféle formái is ismertek voltak. A Mikulás-napi maskarázás általános volt, az emberek énekeltek, bolondoztak. Kaptak bort, ételt vagy pénzt. Bernecebarátiban kukorica- és tollfosztóban, valamint disznótorban maskaráztak a legények. Nem szóltak, csak mutogattak. A társas labdajáték is kialakult, métázás néven vált ismertté. Általában gyerekek, de néha felnőttek is játszották. Rövid, lapos fával ütöttek egy rongy- vagy szőrlabdát, esetleg gumilabdát.
A kiszejárás Bernecebaráti, Kemence és Tésa falvakban ismert, másutt nem. Virágvasárnap mennyecskének öltöztettek egy szalmabábot, és énekelve végigvitték a falun:

„Hajj kisze, kiszőce
gyöjj be sogór gömbőce,
fére verem fél csizmámat,
varrd meg sogór, varrd meg.
Kiviszik a dögöt
be a bobkát a patakba
lányok, fiatalasszonyok."

Végül a szalmabábot levitték a patak mellé, és vízbe dobták. A bábu a tél, a böjt, a betegség megszemélyesítője lehetett.

A májfaállítás szokása megtalálható volt szinte minden környező faluban. Farsangon a lányok bokrétát küldtek a legényeknek, így reméltek májfát is. A májfaállítókat nem karácsonykor, hanem mindjárt aznap, vagy a rákövetkező vasárnap „fizették ki”. Megvendégelték őket egy kis harapnivalóval, borral, esetleg a legény kendőt kapott a leánytól. A legényeknek a pünkösdi bálban adtak pénzt.